Rólunk

A nevem Sólyom Andi, párommal Árpival 2015-ben költöztünk ki a városból, egy csodálatos kis faluba, mellyel egy közös álmunk vált valóra.

Magam részéről elmondhatom, hogy amióta csak az eszemet tudom mindig is egy saját tanyára, farmra és vidéki életre vágytam, sok-sok állattal és kerttel. 

Családom a megmondhatója, hogy már gyerekként is ebben mértem mindent és rendszeresen kampányoltam is otthon. Bármiről volt is szó (lehetett az csak 1 kg kenyér is akár) , az első kérdésem az volt: “Ebből mennyi kertes házat lehetne venni?”

Bár mindig városi, panel gyerek voltam, a szívem mindig is a vidék és a természet irányába húzott.

Anyukám nagy örömére már ekkor minden árva és kóbor állatot összegyűjtöttem az utcán… majd az egyik ilyen kitartó “gyűjtésből” került hozzánk első kutyusunk, Hektor, aki a hűség és hála mintaképe volt, az engedelmesség szobrát viszont már nem róla mintáznám. ? Mellette nőttem fel és sok mindent tanultam Tőle, egészen az érettségiig mellettem volt jóban-rosszban.

A városi gyerekkor mellett – nagy szerencsémre – édesapámnak volt egy gyerekkori barátja, Laci bácsi. Apukám, mikor én olyan 5-6 éves forma lehettem, kivitt hozzá látogatóba a tanyájára… Na akkor és ott végleg eldőlt minden, végleg megpecsételődött a sorsom. Onnantól kezdve 15-20 évig rendszeres vendége voltam. Rengeteg csodálatos emlékem, élményem fűződik hozzá és a mesébe illő tanyájához.

Nagyon sokat tanultam Tőle is, már gyerekként gyakran bedobott a mély vízbe – legyen szó tehenekről, lovakról, istálló takarításról, baromfi etetésről, tojásgyűjtésről, birkanyáj terelgetésről, bálázásról és még sorolhatnám napestig.

Többek között Nála szerettem bele a lovakba és találkoztam A lóval, Glenduval, (vagy ahogy én becéztem “Mamika”), akivel szintén együtt cseperedtünk fel és aki végül, idős 19 éves korára papíron is a családunk részévé válhatott, nem csak a szívemben. Sajnos Glendu már nem élhette meg, hogy ideköltözzön Velünk, pedig ez volt az egyik nagy vágyam. Az ölemben ment el örökre 2016 július 4-én, 21 évig tartó barátságot követően.  Mamika is nagyon sok mindenre megtanított, kapcsolatunk kölcsönös barátságra, bizalomra, szeretetre és tiszteletre épült.

Vele együtt indultam el a természetes lókiképzés, ”lóhoz állás” útján (Natural Horsemanship), Ő tanított meg igazán, amiről ez a módszer szól: a lovak saját nyelvén való kommunikációról. Bár évek óta ezt az utat járom, még rengeteget kell tanulnom, de őszintén hiszek benne, hogy ez az alapja a ló és az ember harmonikus kapcsolatának.

Párom Árpi szintén panel gyerek, de nagyon szereti a kertet és az állatokat, amit még a nagypapájától hozott magával. Gyerekkorában folyamatosan elkísérte Papát a kertbe, segített gondozni az ottani állatokat: baromfikat, nyulakat és leste a kertészkedés csínját-bínját.

Az első pillanattól, hihetetlen természetességgel és érzékkel kezeli lovainkat, annak ellenére, hogy előttem sosem volt ilyen közeli kapcsolata velük – csak mindig annyit mond, amikor ezt szóvá teszem: „Miért, hiszen Ők csak nagy kutyák?” ?

A nagy szíve és az állatszeretete mellett, hihetetlen ezermester. Fúr, farag, sorra valósítja meg a tennivaló-listánk egyes tételeit, nem riad meg semmilyen kihívástól, bármely őrültséget is találok ki.

Bár 5 évvel ezelőtt a saját kert, farm és állatsereglet csak egy álom volt, de most eljött a Mi időnk, hogy ezeket az álmokat valóra váltsuk! ?

Tarts Velünk ebben a kalandban!