Kis faházunk már zsúfolásig volt pakolva mindenféle resztli faanyaggal, így ideje volt selejtezni… de én nem vagyok az a típus aki könnyen megválik a régi holmiktól, és még a legkisebb, átfúrt, vagy megtört fa lécre is képes vagyok azt mondani: “hátha jó lesz ez még valamire!”.
Ennek mindig az a következménye, hogy selejtezéskor a kidobásra szánt kupac nagyjából üresen áll, míg a másik, “még kellhet valamire” kupacban halmozódik fel minden.
Így jártam most is: kiválogattam pár fadarabot, majd összeszorított szemmel a kidobásra szánt halomba raktam őket… egy idő után azonban a kupac visszaszólt, hogy na ne már, hisz belőlünk is lehet valami hasznosat összetákolni!
Tűzre vele? Még mit nem!
Jött is az isteni szikra!
Házunk előtt van egy parányi kis kert, amit gondosan, szeretettel ápolunk. Mindig megdöbbent és felháborít, ha mellette, vagy néha benne használt, eldobott papír zsebkendőt, csokis papírt, vagy éppen cigaretta csikket találok. Morcosan szedegetem ki, és dobom a kukánkba őket. Na, ez a kettő gondolat gyúródott össze, és alakult ki bennem egy kinti szemetes gondolata.
Mindenki jól jár – persze ha használni fogják -, hisz a faanyagokat sem kell kidobjam, és még hasznos holmi is készült belőlük.
Elég sokféle faanyag volt együtt, és picit rakosgatva őket, nagyjából kialakult, hogy milyen kis kinti szemetest szeretnék házilag készíteni. No, de ha már alkotok, akkor az legyen tényleg alkotás. Így a “szemetes” feliratot pirográffal írtam fel a tábla mindkét oldalára, remélve, hogy figyelemfelkeltő lesz, és használni fogják, nemcsak azért mert hasznos, hanem mert tetszeni is fog az arra járóknak.
A szemetes kialakítása
Első lépésként szépen lecsiszoltam a különböző fadarabokat, volt amit csak simán 120-as kézi csiszolóvászonnal, de akadt olyan is, aminek géppel kellett nekiesni. Miután ezzel elkészültem, a kreatív birodalmamba (dolgozószobának csúfoljuk) vittem az egyik deszkalapot, és elkészítettem pirográffal a feliratot.
Ceruzával feliratoztam 
Pirográffal kiemelve
Hogy időjárásálló legyen, lekentem minden egyes darabot kültéri, időjárásálló lazúrral, és száradás után összepróbáltam, hogy milyen formán néznének ki a legjobban. Több verzió is készült, így családi kupaktanácsra bíztam, hogy kinek melyik a kedvenc kültéri kukája.
Nem volt más hátra, mint faragasztóval és csavarokkal összefogatni a darabokat.
Ragasztás és csavarozás 
Lánc felrakása 
Kezd összeállni 
Keretet is adunk neki 
Készül a tető 
Már majdnem kész
A legnagyobb dilemmát nem is maga a váz kialakítása okozta, mint inkább hogy mi is legyen a kuka része, ami jól néz ki, funkcionál, de talán nem lopják el. ?
Kutakodtam még a cserepek és edények közt, hátha szembe jön velem amit keresek, és tadáááám, egy KIK-es, ki nem használt láda lett a nyerő. Az is gyorsan beugrott, hogy hogyan kellene rögzíteni ahhoz, hogy első felkapásra ne vigyék el, viszont kivehető legyen az ürítés miatt.
Egy csillárkampó volt a megoldás, amit becsavartam a tartólapba, és ebbe akasztottam a láda fogantyúját.
Csillárkampó rögzíti a ládát 
Pont ide illik
Összeállítás után én magam sem hittem el, hogy sok kidobásra szánt faanyagból ilyen szépet is lehet létrehozni – elfogultság nélkül! ?
A cigaretta csikkekre is gondoltam, így egy kukoricás konzerves dobozt díszítettem ki, vékony drótból fogantyút készítettem és mint egy vödröt, felakasztottam szintén egy csillárkampóra.
Utolsó simítások
Már csak egy kérdést kellett megoldani, márpedig mibe és hogyan helyezzem el az építményt, hogy ne lehessen könnyen mozgatni, elvinni…járt az agyam, nézegettem a Pinterestet is, hogy ötletet merítsek, de végül a szomszédasszonyom adta meg a választ.
Most tettek fel a terasz fölé egy leszedhető, lábakon álló vászontetőt, és mivel fém keretes a váz, talpak nélkül, a megoldást a kaviccsal félig teli nagy műanyag virágtartó jelentette. A tetejére még muskátlit is ültettek, igazán hangulatos lett tőle, és a vázszerkezet sem zavaró látvány így.
No ezt vettem alapnak, félig feltöltöttem egy nagy méretű virágládát aprószemű kaviccsal, majd ment rá a föld és végül beleültettem 4 tő porcsinrózsát (kukacvirágot).
Kapupánt csavarral rögzítve 
Kapupánt csavarral rögzítve 
Kapupánt csavarral rögzítve 
A virágtartó alja is kifúrva 
A tüske kimenete, hogy a teljes felépítményt rögzíteni lehessen – lopás ellen… 
A leszúró alumínium tüske is a helyére került
A szerkezet tetejére még ráragasztottam egy napelemes pici lámpácskát, így az elkészült mű éjjel is irányt mutat majd a “szemetelőknek”. Így lett kész pikk-pakk a “csináld magad” kültéri szemetes.
