A kertészkedés egyik elengedhetetlen kelléke egy sámli, amin kényelmesen ülve elvégezhető például a gyomlálás, ültetés, vagy akár az egyelés is. Én is kaptam egyet, de túl natúr volt – egy ideig kerülgettük egymást, aztán belevágtam, és felújítottam! Megmutatom, hogyan készült Samu, a sámli…

Samu súgott: szeretne színes, egyedi lenni, nem akar tucat-sámliként szolgálni!

Így hát előkerültek a festékek, stencilek, waxok, és beindult a gondolkodás, hogy mi legyen az egyszerű, natúr fa sámliból.

A sámli felújítás lépései

Rövidke tanácstalanság után egy zöldes árnyalatnál maradtam.

Első lépésként a bútort enyhén megcsiszoltam 240-es csiszolópapírral, csak hogy jobban tapadjon rajta a festék és az esetlegesen rajta levő kéznyomokból adódó zsíros lenyomatokat is eltüntessem.

Az alkotásaim során szeretem a különböző kreatív technikákat kombinálva használni, hisz így lesznek szinte zavarba ejtően egyediek, különlegesek. Most is két festési technikát alkalmaztam:

Az ülőkén az úgynevezett szárazecset technikát, míg a lábazaton a visszakoptatásos technikát vetettem be.

Szárazecset technika

A szárazecset technika lényege, hogy a domináns színre száradás után nagyon vékonyan, szinte száraz ecsettel (innen az elnevezés) egy második színt viszünk fel. Ez textúrát ad a felújított bútornak, izgalmasabbá teszi.

Samu ülőkéje így először zöld színt kapott (én Pentart Dekor Paint Soft festéket használtam olívazöld színben), majd hagytam száradni.

A gyorsabb száradás érdekében rásegítettem a hajszárítóval, majd egy picit keményebb sörtéjű laposecsetet használva, nagyon-nagyon kevés mennyiségű barna festékkel, tényleg szinte száraz ecsettel óvatosan áthúztam a felületét.

Ha túl sok festék van az ecseten, vagy vizes az ecset, akkor teljesen elfedhetjük vele a felületet és nem ez a cél. Ha mégis sok festék került az ecsetre, vagy biztosak akarunk lenni a dolgunkban, érdemes először egy papírtányéron “szárazra” törölni az ecsetet úgy, hogy szinte már ne is fessen, és csak ezután festeni a végleges felületre. Ha jól csináltuk, halvány csíkokat húzunk a felületre, ami kopottas, rusztikus hatást kelt.

Kinek mi tetszik, lehet csak halványan, keveset, vagy erőteljesebben, több ecsetvonással még karcosabb látszatot adni a fának.

Visszakoptatásos technika

A visszakoptatásos technikánál először a kevésbé domináns színt visszük fel: azt, amelyiket csak bizonyos részeken – általában éleken, sarkoknál – szeretnénk viszontlátni.

A fa sámlim lábazata ez alapján először egy réteg barna színt kapott.

Teljes száradás után ráfestettem picit vastagabban a zöld színt, majd hagytam azt is teljesen megszáradni. Itt is használtam a hajszárítót, biztos ami biztos alapon.

Amikor már teljesen száraz a felület, akkor egy finom szemcséjű (pl. 180-as, vagy 240-es) csiszolópapírral óvatosan megcsiszolhatjuk a széleket, éleket, sarkokat. Az a cél, hogy az először festett réteg előbukkanjon, ezzel adva a lábazatnak kopottas, régies hatást. Itt is lehet variálni, hogy ki mennyire szereti, ha kopott a bútor, én szeretem ha csak éppenhogy öregnek, törődöttnek tűnik.

Bútor stencilezése

A festés után egy újabb technikát, a stencilezést használtam sámli Samu dekorálásához.

Kiválasztottam a nekem tetsző mintákat, festőszalaggal rögzítettem a bútorhoz, majd szivacsecsettel – de ha ilyen nincs otthon, akkor hagyományos konyhai szivacsot is használhatunk – ismét szárazecset technikával, vagyis nagyon kevés festékkel “bepamacsoltam” a stencilt.

Lehet egy vagy többféle színt is használni. A madártoll motívumnál fehéret és feketét választottam, valamint a kettőből kikevertem egy galambszürke színt, ezzel dolgoztam. Ezután a felirat (Pentart Dekor Paint Soft mandarin és burgundy vörös), majd a lábakon a madár minta következett (Pentart Dekor Paint Soft méregzöld).

Samu kezdett formát ölteni! ?

A stencilezések után ha még valaki szeretné ezeket is öregbíteni, akkor picit megcsiszolhatók, de óvatosan bánjunk a csiszolópapírral, nehogy megszaladjon, mert akkor az egész mintánkat leszedheti.

Ha készen vagyunk a festéssel, díszítéssel, akkor jön a konzerválás.

Utolsó lépések – a fa lezárása

Ennél a lépésnél használhatunk lakkot vagy waxot is. Én szeretem a wax illatát és nagyon szeretek vele dolgozni, így én ezzel zártam le a fát.

A wax hasonló szerepet tölt be, mint a lakk: egy kemény réteget hoz létre, amitől víztaszítóvá válik a festett felület.

A waxok között létezik átlátszó és színezett (arany, ezüst, umbra, metál színűek), amiket keverni is lehet. A legfontosabb, hogy először mindig a színtelen waxot vigyük fel a fa felületére. Nem kell vastagon, és lehet akár egy ronggyal, vagy waxecsettel, de akár – ha kisméretű tárgyunk van – kézzel is felvinni. A felesleget le kell törölni, vagy el kell egyengetni rajta.

Ha ez a réteg felkerült, akkor bátran nekiállhatunk kísérletezni: bármelyik másik színes waxot – ha meggondolnánk magunkat – vissza tudjuk majd törölni. Ha nem kenjük le átlátszó waxxal, akkor bizony nem lehet már eltávolítani a nem kívánt színt.

Tehát először színtelen waxxal (Pentart Finishing Wax) kentem át, majd az éleken és a sarkoknál umbra antikoló pasztával (Pentart) ujjal kicsit “bekoszosítottam”.

A teljes munkafolyamat szárítási időket is belevéve kb. 2,5 óra volt. Ennyi idő kellett, hogy Samu, aki egy átlagos tömegsámlinak született, egy egyedi, szemet gyönyörködtető, szeretett kerti segítséggé váljon!

Kövess, lájkolj, ossz meg: