A kertészkedés egyik elengedhetetlen kelléke egy sámli, amin kényelmesen ülve elvégezhető például a gyomlálás, ültetés, vagy akár az egyelés is. Én is kaptam egyet, de túl natúr volt – egy ideig kerülgettük egymást, aztán belevágtam, és felújítottam! Megmutatom, hogyan készült Samu, a sámli…
Samu súgott: szeretne színes, egyedi lenni, nem akar tucat-sámliként szolgálni!
Így hát előkerültek a festékek, stencilek, waxok, és beindult a gondolkodás, hogy mi legyen az egyszerű, natúr fa sámliból.
A sámli felújítás lépései
Rövidke tanácstalanság után egy zöldes árnyalatnál maradtam.
Első lépésként a bútort enyhén megcsiszoltam 240-es csiszolópapírral, csak hogy jobban tapadjon rajta a festék és az esetlegesen rajta levő kéznyomokból adódó zsíros lenyomatokat is eltüntessem.
Az alkotásaim során szeretem a különböző kreatív technikákat kombinálva használni, hisz így lesznek szinte zavarba ejtően egyediek, különlegesek. Most is két festési technikát alkalmaztam:
Az ülőkén az úgynevezett szárazecset technikát, míg a lábazaton a visszakoptatásos technikát vetettem be.
Szárazecset technika
A szárazecset technika lényege, hogy a domináns színre száradás után nagyon vékonyan, szinte száraz ecsettel (innen az elnevezés) egy második színt viszünk fel. Ez textúrát ad a felújított bútornak, izgalmasabbá teszi.
Samu ülőkéje így először zöld színt kapott (én Pentart Dekor Paint Soft festéket használtam olívazöld színben), majd hagytam száradni.
A gyorsabb száradás érdekében rásegítettem a hajszárítóval, majd egy picit keményebb sörtéjű laposecsetet használva, nagyon-nagyon kevés mennyiségű barna festékkel, tényleg szinte száraz ecsettel óvatosan áthúztam a felületét.
Ha túl sok festék van az ecseten, vagy vizes az ecset, akkor teljesen elfedhetjük vele a felületet és nem ez a cél. Ha mégis sok festék került az ecsetre, vagy biztosak akarunk lenni a dolgunkban, érdemes először egy papírtányéron “szárazra” törölni az ecsetet úgy, hogy szinte már ne is fessen, és csak ezután festeni a végleges felületre. Ha jól csináltuk, halvány csíkokat húzunk a felületre, ami kopottas, rusztikus hatást kelt.
Kinek mi tetszik, lehet csak halványan, keveset, vagy erőteljesebben, több ecsetvonással még karcosabb látszatot adni a fának.
Visszakoptatásos technika
A visszakoptatásos technikánál először a kevésbé domináns színt visszük fel: azt, amelyiket csak bizonyos részeken – általában éleken, sarkoknál – szeretnénk viszontlátni.
A fa sámlim lábazata ez alapján először egy réteg barna színt kapott.
Teljes száradás után ráfestettem picit vastagabban a zöld színt, majd hagytam azt is teljesen megszáradni. Itt is használtam a hajszárítót, biztos ami biztos alapon.
Amikor már teljesen száraz a felület, akkor egy finom szemcséjű (pl. 180-as, vagy 240-es) csiszolópapírral óvatosan megcsiszolhatjuk a széleket, éleket, sarkokat. Az a cél, hogy az először festett réteg előbukkanjon, ezzel adva a lábazatnak kopottas, régies hatást. Itt is lehet variálni, hogy ki mennyire szereti, ha kopott a bútor, én szeretem ha csak éppenhogy öregnek, törődöttnek tűnik.
Bútor stencilezése
A festés után egy újabb technikát, a stencilezést használtam sámli Samu dekorálásához.
Kiválasztottam a nekem tetsző mintákat, festőszalaggal rögzítettem a bútorhoz, majd szivacsecsettel – de ha ilyen nincs otthon, akkor hagyományos konyhai szivacsot is használhatunk – ismét szárazecset technikával, vagyis nagyon kevés festékkel “bepamacsoltam” a stencilt.
Lehet egy vagy többféle színt is használni. A madártoll motívumnál fehéret és feketét választottam, valamint a kettőből kikevertem egy galambszürke színt, ezzel dolgoztam. Ezután a felirat (Pentart Dekor Paint Soft mandarin és burgundy vörös), majd a lábakon a madár minta következett (Pentart Dekor Paint Soft méregzöld).
Samu kezdett formát ölteni! ?
A stencilezések után ha még valaki szeretné ezeket is öregbíteni, akkor picit megcsiszolhatók, de óvatosan bánjunk a csiszolópapírral, nehogy megszaladjon, mert akkor az egész mintánkat leszedheti.
Ha készen vagyunk a festéssel, díszítéssel, akkor jön a konzerválás.
Utolsó lépések – a fa lezárása
Ennél a lépésnél használhatunk lakkot vagy waxot is. Én szeretem a wax illatát és nagyon szeretek vele dolgozni, így én ezzel zártam le a fát.
A wax hasonló szerepet tölt be, mint a lakk: egy kemény réteget hoz létre, amitől víztaszítóvá válik a festett felület.
A waxok között létezik átlátszó és színezett (arany, ezüst, umbra, metál színűek), amiket keverni is lehet. A legfontosabb, hogy először mindig a színtelen waxot vigyük fel a fa felületére. Nem kell vastagon, és lehet akár egy ronggyal, vagy waxecsettel, de akár – ha kisméretű tárgyunk van – kézzel is felvinni. A felesleget le kell törölni, vagy el kell egyengetni rajta.
Ha ez a réteg felkerült, akkor bátran nekiállhatunk kísérletezni: bármelyik másik színes waxot – ha meggondolnánk magunkat – vissza tudjuk majd törölni. Ha nem kenjük le átlátszó waxxal, akkor bizony nem lehet már eltávolítani a nem kívánt színt.
Tehát először színtelen waxxal (Pentart Finishing Wax) kentem át, majd az éleken és a sarkoknál umbra antikoló pasztával (Pentart) ujjal kicsit “bekoszosítottam”.
A teljes munkafolyamat szárítási időket is belevéve kb. 2,5 óra volt. Ennyi idő kellett, hogy Samu, aki egy átlagos tömegsámlinak született, egy egyedi, szemet gyönyörködtető, szeretett kerti segítséggé váljon!